mostanságos napocska

A temetés óta semmi kedvem nem volt különösebben semmihez. Írni se tudtam, pedig nem akartam elhanyagolni az oldalt, de most azt hiszem sikeresen kilábaltam a családi és magánéleti problémákból. Azt hiszem ezzel a nyárral egy új korszak kezdődik. :)
Péntek délután Csibémmel fagyiztunk egyet a 10.emeleti tetőn, mászkáltunk és beszélgettünk Westendben, KFC-ztünk egyet és elég kicsit felnyílt a szemem, vagyis Csibe segítségével magamhoz tértem kb. úgy 2-3 év után.
Szombaton fél 7kor indultunk le muterral, a pasijával, keresztapum öccsével és a nőjével Pápára meg Devecser (? X'D)re asszem. Voltunk piacon is *o* meg pizzáztunk, odafelé mekiztünk, visszafele meg kaptam áfonyás shaket is. Vasárnap mama,papa,muter, a pasija, leugrottunk Tahitótfalura házat nézni, és iszonyú jó volt. Utána Feriék környékén fagyiztunk, ebédeltünk, Duna parton sétálgattunk. Szóval rengeteget kocsikáztam és hallgattam zenét, amit egyszerűen imádok.
Nah, de máás. Augusztusban megyünk Viszkokkal, Csibével és még kb 15 másik emberkével Balatonra. Ki lesz bérelve egy ház és uzsgyi. Elvileg addig lesznek kis összeruccanások, hogy összeszokjunk. Rohadt vicces lenne! :D Eskü várom már. Amúgy beszéltem több emberkével, Ritsuval és Lilláékkal is szerveztem majd talit a vizsgák utánra, a többit még nem tudom pontosan, mert sok random emberkével is szóba elegyedtem, amit eddig nem annyira engedtem meg magamnak. Szóval most végre sikerült túltennem magam mindenen, de úgy igazán, nem bánom, nem vagyok depis, nem körülötte forog a kis univerzumom és ez hihetetlenül felszabadult érzés, mintha minden tehertől megszabadultam volna és most neki állhatnék ismerkedni, élvezni az életet anélkül, hogy valami nehezet cipelnék a hátamon, félve, hogy meglegyinti a szellő, de közben minden külső tényezőt eltakar valami átláthatatlan kendő a szemem előtt, amitől nem tudok koncentrálni.
Amúgy, ma kurva jó napom volt! X'D nem is tudom miért. Mindenkivel szórakoztam, dumáltunk, kifejezetten furcsán vicces volt. Olaszon majdnem sírtam már X'D potyogtak röhögtömbe a könnyeim. Ádámkám alakított <3 Társadalomismeretre nem volt házidogám megint, de gyorsan rákerestem neten a honvédségre és felolvastam telefonról, 5öst adott rá a Csirke X'3 Rajzon semmi nem volt, így egy órával előtt elengedtek. Beugrottam az állatoshoz Tamáshoz, megkérdeztem tud-e esetleg valami nyári diákmelót állatos üzletekbe, tenyésztőknél. Sajnos nem, ő szívesen felvenne, de nem tud fizetni, viszont valószínűleg szakmai gyakorlatot bevállalok nála a nyár üresjárataiban. Egy kis kondi, egy kis kiokítás, tökéletes lenne *^* És azt mondta, hogy szeret és ezért nem akarja, hogy valami szar munkát végezzek vmi gyárban, mert hogy többet érek, nem adhatom alább, meg hogy örülne, ha ott dolgoznék, felvenném a bioszt és vmi ilyen pályára mennék. Baromi jó lenne, de ugye több tényező is meggátol ebben, bár, ha így haladnak a dolgok és ennyire függetlenedek, akkor lehet már nem zavarnának és belevágnék. :O Ez sztem jövőre kiderül még :)
Egy ideje nem rajzoltam, lehet csak a hisztikés időszakom miatt, ma meg végre nekiálltam tanulni a holnapi és a pénteki matek-töri vizsgára. Sok szerencsét nekem, bár sajna az ordasmázli engem nem pártol, marad segítségnek az a csöpp kis eszem XP

Kikúrt töri rövid háziesszém -..-

Magyarországi demográfiai változások a középkorban és a kora újkorban

A honfoglaló törzsek a 9.század végén telepedtek le a Kárpát-medence alföldi területein, minimális becslések szerint 20 ezren, maximális becslések szerint 1 millióan. A nomádot felváltotta a letelepedett, földművelő életmód, mely megfelelő körülményeket teremtett és a népességszám ennek eredményeként növekedésnek indult.
Az 1241-42es tatárjárás folyamán az ország lakosságának nagy része elpusztult, mértékét 50-20% közöttire becsülik. A tatár pusztítást követően IV. Béla király az ország újjáépítésére, külpolitikájában szövetségi viszonyokra törekedett, valamint az elnéptelenedett országrészeken betelepítéssel próbálta pótolni az emberveszteséget. Az Alföldre kunokat, a felvidékre és a nyugati határvidékekre német telepeseket, Erdélybe románokat telepített, ezáltal a népességszám ugrásszerű növekedésnek indult.
A török idők előtti évek, vagyis a XV.század vége és 1711. közti két évszázadban enyhe népességcsökkenés, stagnálás következett be, mely magába foglalja a jelentős mennyiségű román és szláv bevándorlóit is. A 150 éves török uralom során az elhúzódó harcok, belső zavargások okoztak problémát. A 15 éves háború (1591/93-1606) folyamán a dunai Habsburg-monarchia és az Oszmán Birodalom közötti összecsapások bázisa a Magyar Királyság volt. Ennek lezárását jelenti a Bocskai-szabadságharc által kivívott zsitvatoroki békeszerződés (1606. november 11.) I.Rudolf magyar király (1576-1608)és német-római császár(1552-1612) valamint I. Ahmed oszmán szultán között. A béke tiltotta a török támadásokat, így a békeidőben a Magyarországi népesség ismét lassú növekedésnek indulhatott.

Fingom nincs,hogy mit hadováltam itt össze,de legyen, ha már az a kibekúrt töri örök és halhatatlan dikk -..-

Bimbó babák

Nem is tudom, hogy jöttek ezek rám XD de naon viccesen festenek, olyan kis édik, csak sajna az én prezentálásomban némileg élvezhetetlenebbek, de mentségemre szolgáljon, hogy tollfirka megint csak X'D

Haai x Pei-Pei Sketch x Lineart

Hgrdfmgh X'DDDD ilyen volt, ilyen lett. Rábaszós sztem, mert így csufibb :/

Segítesz, kedves Kicsi Én ott benn szundítva?

Ezt vmi rövid kis bejegyzésszösszenetnek tervezem. A letargikus hiszti és ideggörcsök, illetve a jajj de feldobott, felpörgött hullámok váltakoznak. Furán kellemetlen módon csapnak át a fejem felett.
Délután kifutottam Szaszáékhoz, hogy lóvét adjak nekik az LM.C-s pulcsira, mivel nem tudtam elmenni rá TT^TT elvileg ki kellett volna metróznom vagy villamosoznom, de pont összefutottunk. :D Nagyon örültem nekik. Később facen megláttam egy bájos, szép csajszi kiírását, hogy huhh milyen volt a rajz érettségi. O..O mondom ekkora mázlim nincs, azt hittem sose találok embert, aki ezt átélte, és erre mégis, pont ma! Kérdezgettem, mesélt, tanácsokat adott, könyveket ajánlott, és hogy később is szóljak, segít, meg ha a szóbelin túl lesz, akkor arról is beszámol majd. Egyszóval angyalka ez a lyány! :P
A másik hullámocska nem tetszik. :( Csibével pont beszéltem is erről. Vmiért bele tudom élni magam abba, hogy milyen zsír tervei vannak és irigykedem, mert én csak lébecolok és azt se tudom, mit akarok az élettől, magamtól és a képességeimtől. A kis képességek, a kis erősségek....olyan édesdeden szundikálnak most. Valamikor már fel szeretném kelteni őket. Szeretném, ha segítenének dönteni végre, vagy legalább boldoggá tehetnének.

Zombie Island

mostanság ezzel játszadozok. nyomi kis zombis, farmolós játék, de legalább picit lefoglal.

Dump

jó kis firkatömb, de egészen vicces és kaotikus. elveszek a formák között. jó nézegetni.

Jelenlegi élethelyzet: szombaton Godzival dédi házában voltunk a család egy nagyobb részével. Jó szar volt, filmet néztünk. Beugrottunk előtte Tescoba, ahol beszereztem egy kisebb akváriumot az albínó békáknak. Ma vettem hozzá sötétkék követ is. Papa bátyjának levágják a jobb lábát, ami azért szar, mert a jobb keze meg le van bénulva. Papa szomorú, mint mindig ha az ő családjáról van szó. (tekintve, hogy Sanyi az anyjukra hasonlít, mindkettő önimádó rohadék. Sanyi fia öngyilkos lett miatta, sokat kurvázott, most meg nyomorog és a papa segítségét várja. Dédimama úgyszintén, ráadásul otthagyta Sanyi papára a két gyereket, mikor ő elment valami csávóval. Papa vaszeg nem is Sanyi papa fia, de nemtom, nem vagyunk benne biztosak és ilyesmiről itthon soha senki nem beszél, nehogy papa fülébe jusson) Dédit csütörtökön temetjük. Ma nem tudtam bemenni tesire a karom miatt, bár már javul a műtét óta. Rossz érzés volt otthagyni őket, bár rajtam kívül még 6an nem járnak most be, van aki ráadásul ok nélkül. Délután elugrottunk Godzival Nyugatihoz venni nekem pólót, meg Viszkoknak koncertjegyet. Kisnikstől kaptam cuki festményt és egész végig a kardigánomban őrizgettem nehogy elázzon *3*
Most ennyi, furcsa, de picit jobban érzem magam, mint pár nappal ezelőtt, de aztán ki tudja, lehet visszaeső vagyok XP

Mostanságos Haaios firkásságok part 2.

olasz füzetbe született

a vázlatos, ilyenes-olyanos pótfüzetembe készült. az első ilyen jellegű rajzom, ahol nem rajzoltam testalakot, hanem rögtön a pulcsit rá, és igazából tetszik így :P bár tényleg csak egy kis unaloműző cuccos :)

volt már, hogy akartuk tudni....

Megvolt a boncolás, mamáék vittek be neki öltönyt. Mamát érdekelte végül is mi vitte el. 10 éves hasnyálmirigyrák teljes áttéttel. Nála már jóval lassabb a sejtosztódás, ezért tartott ilyen sokáig. Elterjedt mindenhol, tönkre tette a máját, a beleit, szétette a gyomrát, a 10 centis folt, amit láttak nem daganat volt, hanem egy lyuk. Ezért fogyott le annyira.
Gyakori nálunk a rák. Mama szerencsésen kilábalt belőle. Még két generációnk van hátra.
El vagyok kámpicsorodva.

sorsforduló

Irtóra fáj a karom, a bal kezemmel pakolászom ide-oda, most egy párnával polcoltam alá, mert muszáj írnom.

Vasárnappal kezdődik. Már késő este volt, mikor anya hívott, rákérdeztem, hogy mi van dédivel, azt mondta nem beszélt mamáékkal, nem tudja. Mégis olyan rossz érzésem volt.
Hétfőn alvás nélkül indultunk haza Törtelről Ceglédre, picit aludtam Godzinál aztán mérgemben átmentem Viszkhez, aki már javában aludt, bebújtam mellé és így szunyáltunk még órákon át. Anya hívott, hogy maradjak lenn, akkor még nem tűnt gyanúsnak a dolog. Másnap délután mentem haza, bepakoltunk és kedden fél 6kor keltem, majd indultunk be az Uzsoki kórházba. Egy órát vártam mire behívott a felvevős doki. Fiatal szimpatikus srác volt, a jobb szempillái fehérek voltak. Karszalagot kaptam, a jobb karomra filccel egy nyilat rajzolt, aztán mehettem is fel, ahol egy aranyos nővérke, Andi várt, odaadta a köntösöm (ami egy előkére hasonlít XD), bevettem a nyugtatóim és Attila már tolt is a műtőbe. Rendes arc volt, segített átmászni a „műtőasztalra” -ami kissé kényelmetlen volt-, betakart egy zöld lepedővel, sapkát adott rám. Két nem szimpatikus orvos és két nővér volt benn a kis szobában, de össze-vissza mászkáltak, otthagytak, néha velem volt az idősebb, 60on túli nő, beszélgettünk is kicsit. 40 percet vártam így bekészülve a dologra és elég fura volt. Egyszer csak elaludtam, nem is emlékszem rá mikor és hogy. Már csak arra eszméltem, hogy ébredezek, mintha csak aludnék. Anya azt mondta, hogy miután az orvos megérkezett még 80 percet voltam benn, ami aránylag sok, mert eredetileg csak olyan 30-40 percet jósoltak. Utána fél óráig irtózatosan szenvedtem, fájt a karom nagyon, két adag fájdalomcsillapítót is kaptam, később helyreállt és már csak akkor fájt, mikor elfelejtettem, hogy műtve van és meghúztam. Anya elment a közeli voltba kajáért, mert előtte lévő nap 8tól nem ehettem és éjféltől nem ihattam. Hozott párizsit, paradicsomot, egy kis csokit, sajtos chipset meg fagyit. Jól belakmároztam, aztán heverésztem, ahogy otthagytak, közben végig Godzimnak meg Viszknek írogattam, vagy éppen annak, aki érdeklődött. Elég érdekesen mászkáltam vécére, meg ittam vagy ettem, mivel a jobbomat meg se mertem mozdítani, a balt meg nem tudtam hajlítani a branül miatt. Éjjel nem aludtam túl sokat, telefonozgattam, még töltőre is dugtam a telóm, mert lemerült (elég nehéz feladat volt), mp3at hallgattam (ami megint csak nehézkes volt, mert alig tudtam belegyömöszölni a fülembe). Ma reggel 4kor fenn is voltam már, vártam, hogy Godzi írjon. Sokat beszélgettem a szobatársaimmal. Idősebb nők voltak, talán ezért is kicsilányozott mindenki. XP Este betakartak, segítettek inni, kinyitni a chipset. Az öreg nénike unokája egy fiatalka, rövid hajú, fiús lány volt, nagyon meg is tetszett. A nővérkék mind nagyon aranyosak voltak, kivéve aki a kötésem cserélte, mert az hozzám se szólt XD mondjuk elég sokkos voltam, mikor megláttam a három lyukat a vállamon. Előtte voltak nálam orvosok, egy-egy beugrott, mert kíváncsi volt az eredményre, hogy végül is mit kellett csinálni. A felvevős srác is bejött. Aranyos volt. Szigeti a műtét után és a nagyvizit előtt is bejött.

(itt tartok egy szünetet, mert fáj)
(még mindig nagyon fáj, de már vagy egy és fél órát pihiztem)

Délután értem jött anya és papa. Mama itt várt, láttam a  bonsai tönkrement mióta elmentem. Mondtam, hogy majd csöngessünk be Norbihoz vagy vmi, hátha ő rendbe tudja hozni, mert sok fácskája van. Erre mama azt mondta, hogy a legkevesebb, hogy a bonsai meghalt, de nincs már dédipapa. Vasárnap halt meg, de az orvos nem engedte elmondani, nehogy ne tudjon megműteni. Vasárnap éjjel az egész család dédi házában „gyászolt” és megbeszélték, hogy senki nem szól nekem. Mindenki tudott róla, mégse szóltak, én meg éltem a kis életem nyugisan. És előtte még attól rettegtem, hogy műtét után felébredek és már nem lesz. Már akkor se volt. Rémesen kiakadtam és a nagy bőgőgörcstől befájdult a karom. Azóta is sokkal érzékenyebb, mint reggelt volt, nehézkes, merem, mint egy fadarab, ami rajtam lóg és csak pakolászom. Most nem tudom mi legyen, mit csináljak, mit gondoljak. Rosszul vagyok.

Bakancslista

Asszem, valami ilyesminek indul ez, de nem is tudom mi lesz a vége. A bakancslista című filmet nézem. Már régebben is meg akartam nézni, de eddig vhogy sosem jutottam el odáig, most azonban a Coolon leadják. 20:55kor kezdődött. Pont ilyenkor, mikor másnap vonulok be a kórházba a kis vállacskámmal, pedig tudom, hogy elvileg laza kis műtét. 8tól nem ihatok, éjféltől nem ihatok. Reggel 7re kell mennem , pár kortyot ihatok a nyugtatóm mellé, utána már csak várok a soromra. Meglátjuk mi lesz. Elméletileg sajnos benn kell töltenem egy éjszakát. Nagyon nem akarom. Rosszul tűröm az éjszakákat, pláne manapság. Nyugtalan vagyok, nem bírok aludni, nem bírok nyugton maradni, folyton rosszul érzem magam, mintha szorongatna valami, depis leszek, egyfolytában zakatol az agyam, és ettől másnapra csak még fáradtabb, érzékenyebb és idegesebb leszek. Egy ilyen éjjel a kórházban meg orbitális szívás lenne.

De a lényegre térve, az elmúlt héten rengeteg helyen, rengeteg dokinál jártam, több kórházban is. Röntgen, EKG, vérvétel, aztán az EKGm miatt elküldtek kardiológiára is, vmi jobb Tawarra-szárblokk miatt, de végül semmi baja nem volt a szívemnek. Közben elég sok időm volt hülyeségeken kotlani, mint pl. hogy mi lenne, ha valami nem jönne össze, és nem tudnám használni többé a karom (ebben az esetben a mi lennére az lett a válaszom, hogy színrohamot kapnék és ott helyben megdöglenék) vagy hogy ha meghalnék véletlenül, akkor kinek hiányoznék, ki lenne szomorú, kinek jutnék néha az eszébe. Tudom elég nagy baromság ilyeneken gondolkozni, de az ember akkor is olyan ostoba és kíváncsi, hogy akarva akaratlan is megszületnek benne ilyesmik. Ami az egészben rossz, hogy úgy érzem a családom válláról egy hatalmas teher szakadna le, és bár azt is tudom, hogy egy ideig nagyon szomorúak lennének, de hosszú távol nyugodtabb és boldogabb életük lenne. Más részről meg ott vannak a barátok és ismerősök. Ahogy én látom, vagy szeretnék látni, a helyem ott maradna egy darabig, talán konkrétan soha nem is töltődne be, talán sok poénom és megmozdulásom, sok kalandunk megmaradna, esetlen el se halványulna, de én már nem lennék ott, és lehet csak egy kis űr lenne az egész, hogy „jajj, anno itt volt vmi”. Ezek ellenére is azt hiszem, hogy a jelen esetben senkinek nem okoznék olyan hatalmas szívfájdalmat, mint valami amerikai filmben. Az utóbbi időben az az érzésem támadt, hogy valamennyire mindenkitől eltávolodtam, pláne azoktól, akik fontosabbak voltak a többieknél. Alapjába véve elvagyok, elbeszélgetek, elszórakozok, de nyomott vagyok, már nem élvezem annyira a társaságot, mégse bírom elviselni az egyedüllétet, és a legapróbb bakikat sem bírom szó nélkül hagyni, vagy hogy ne durranna el az agyam és öntené el a szar. Alkotni se tudok már nagyon, edzés híján csak fetrengek itthon nagy semmittevésbe és még annyit se tanulok, mint előtte, ami már akkor sem volt eget rengető mennyiség.

Remélem a műtét után egy új korszak indul meg, ami kedvezőbb lesz ennél a mostaninál. Talán picit magamra találok, vagy valakire aki nagyon fontos lehet, és nem durranok el tőle folyton folyvást, aki mellett megtarthatom a fene nagy önbecsülésem, aki érzelmes és folyton csak jártatja a száját, bármiről és mindenről, amit gondol és érez. Ez így már eltér a témától, de valahogy annyira itt lebegnek az orrom előtt a lehetőségek és a vágyak. Meglátjuk mi lesz.
De hogy mit írnék a bakancslistába? Jelenleg még tényleg csak addig terjednek ki az elképzeléseim, hogy szerezni akarok egy jó tanuló-jó sportoló díjat. Kár, hogy ez már nem túl valószínű, sőt....

Törtel

Sushi lakoma

Rendeltem sushit vacsira. Naaaagy lakoma a mai fárasztó és idegölő nap után, de ezt szetem még taglalom majd max holnap. Legyen annyi elég, hogy sportnap volt :P
Amúgy a fotóról: Sukoshi és Sakusei maki sushi válogatás. Rendes csávóka hozta ki a Wasabiból *3*

Superbutt - Pont középre

reggel, hajszárítás közbe xp

Magyarország gazdasága a török időkben vagy miarák

A magyar gazdaság a XIV. században lassú fejlődésnek indult. Az Anjou dinasztia uralkodásának idején Magyarország kereskedelme fejlődésnek indult, és kedvező gazdasági kapcsolatok épültek a szomszédos államok, elsősorban Csehország és Lengyelország között. A török veszély megjelenése közel fél évszázadra megállította a gazdaság további fejlődését, mely igazából Hunyadi Mátyás idején indult meg ismét. Magyarország gazdasági helyzete ekkor érte el tetőfokát. A szüntelen török támadások, majd az ország jelentős területeinek török kézre kerülése után a gazdaság nem tört meg alapjaiban, s a nyugat-európai piac alakulása lehetővé tette, hogy a kereskedelem és a mezőgazdaság fejlődése ne torpanjon meg a politikai egységét vesztett Magyarországon a XVI. században.

A céhekbe egyre nehezebb volt a bekerülés, a legények mesterré válása elé is akadályokat gördítettek. A céhek egyre inkább családi vállalkozásokká váltak, s távol tartották magukat az idegenek befogadásától. A céhek ennek következtében az ipari fejlődés gátjaivá váltak. Nem jelenhettek meg a manufaktúrák.

Az export fontos cikkei a mezőgazdaság területéről kerültek ki. A magyar kereskedők főként mezőgazdasági termékeket tudtak értékesíteni az ország határain túl. Az alföldi mezővárosok állattenyésztése ugrásszerűen megnövekedett. A dombos területeken fekvő, szőlőműveléssel foglalkozó mezővárosok száma is gyarapodott. A külterjes és belterjes mezőgazdasággal szemben a bányászat virágkora elmúlt. A felszínhez közel található bányák kimerültek. A mélyebb rétegek – hatékony talajvíz-elvezető berendezések hiányában – kiaknázatlanul maradtak. A csökkenő arany- és ezüstbányászat kiegyensúlyozásához járult hozzá a növekvő szarvasmarha-export, melyhez az alapot Nyugat-Európa egyre nagyobb élelmiszeréhsége biztosította. A korabeli magyar behozatalban az iparcikkek domináltak, mivel Magyarország mezőgazdasága sokkal fejlettebb volt iparánál.

A XVI. század közepe után, Magyarország három részre szakadása idején a háborús pusztítások ellenére az ország területének gazdasága fejlődött. A királyság politikai egysége ugyan megtört, mezőgazdasága révén azonban nem tűnt el Európa térképéről. A hosszú háborúk következtében fokozott volt az élelmiszerigény, mely gabonakonjunktúrához vezetett. A mezőgazdasági termékek ára nőtt. Az importcikkek ára továbbra sem változott.

A háborúba sodródó Európában egyre nagyobb igény jelentkezett a mezőgazdaság termékei iránt. Először a Habsburg uralkodó, V. Károly és a francia Valois király, I. Ferenc között kirobbanó háború, majd a német parasztháború és az egyre terjedő reformáció nevében indított küzdelmek, később az ellenreformáció véres eseményei és a németalföldi szabadságharc, valamint Anglia és Spanyolország ellentéte teremtette meg azt a kedvező gazdasági helyzetet, mely nélkül a magyar gazdaság összeomlott volna. Így azonban a politikai és katonai kudarcok ellenére a magyar gazdaság és kereskedelem képes volt megőrizni jelentőségét. Lengyelország és Magyarország felosztotta egymás között a cseh, osztrák, német és itáliai területek ellátását mezőgazdasági termékeikkel. A legjelentősebb magyar exportáru a szarvasmarha volt. Évente akár 140 ezer állatot is értékesítettek a kereskedők. Erre az időre tehető, hogy a Szerémség pusztulásával az új bortermelés központjaivá Tokaj hegyaljai váltak.

Az ország három részre szakadt. A gazdaság azonban összekötötte a hódoltság, Erdély és a királyi Magyarország területét. Az önellátó képesség hiánya és a kereskedelmi utak helyzete megkövetelte a gazdaság egységes védelmét. A hódoltsági területek gazdasági életében meghatározó volt az adórendszer, melyet török mintára alakítottak ki. A kapuadó volt a legfontosabb bevételi forrás. A nem iszlám hitűek haradzs néven fizettek adót. A kettős adóztatás hatalmas terheket rótt a lakosságra. A jobbágyok nem csupán a törökök felé fizettek adót, hanem földesuruk felé is, akik így próbálták kárpótolni magukat birtokaik elvesztése miatt. A kettős adóztatás és a katonák portyázásainak hatására alakultak ki a parasztok érdekvédelmi szervezetei, a paraszti vármegyék.

Erdély gazdaságának fellendülése Bethlen Gábor fejedelem nevéhez köthető. Állami monopóliumokat vezetett be – higany, méz, viasz, szarvasmarha. Az ipar fejlesztése érdekében idegen mestereket hívott be. Bányászokat hozott a Felvidék területéről. Erdély aranykora Bethlen idején egyúttal a gazdaság virágzását is jelentette.

A királyi Magyarországon mezőgazdasági konjunktúra alakult ki a XVI–XVII. században. Elsősorban állattenyésztés és bortermelés jött létre. A földesurak növelték saját kezelésben lévő területeiket. Ennek következtében nőtt a parasztok robotkötelezettsége. A parasztok egyre inkább függő helyzetbe kerültek, megszűnt költözési szabadságuk. A céhes ipar fejlődése abbamaradt. A gazdasági élet fennmaradásának hatására a társadalom rétegei alapjaiban nem változtak meg a három részre szakadt Magyarország területén.

oszt jön megint a törifakt X'D

I love you!

Békucok

Ő lenne a kis újdonság, akit Anditól kaptam *3* Vakócom :D

YELLOW FRIED CHICKENz -【All my love】

Akkor minden olyan jó volt *3* imádom!

Bakfitty

Eddig külön matekra csintem feladatokat, szóval lefáradt az agyam –mondjuk alapból nemtom minek csinálom,hiszen sok értelme nincsen- de végül pihenésképpen inkább kiírom magamból a dolgokat. Hátha lesz olyan idő, kicsivel több, mint egy év múlva, mikor ez a most kezdődő folyamat véget ér és totál túl leszek a dolgokon és csak vmi idegesítő mániára gondolok már vissza.

Alapvetően borzalmasan dacos a természetem, és aki keresztbe tesz vagy bánt, azokkal szemben geci vagyok, könnyen megsértődöm és iszonyú mérges vagyok és csak egyre jobban hergelem magam. De persze csak ha adnak rá okot, amúgy szeretem a kellemes kis társaságot, segíteni szeretnék, örömet okozni. Kivéve egy esetet, amivel jól beszoptam már a kezdetek kezdetén.

Gyűlölöm, ha valaki elvileg szeret naaaagyon, de elmondani nem tudja, fél tőlem, ha vmit mondd rólam, a viselkedésemről, a véleményéről, a bajairól, az is max a hátam mögött; ha semmit nem tud megtenni vagy elmondani, még akkor se ha mondjuk az élete múlna rajta. Gyűlölöm, ha csak jártatom a pofám folyamatosan, mert alakítani akarok a dolgokon, megoldani valahogy, rájönni, hogy miért van ez így, de mindig csak én szarakodok és én mesélem el, hogy mit érzek, milyenek a napjaim, mit csinálok, mi fáj, mi tesz idegessé vagy akármi, és mostanság nem hiába kussoltam az egész dédipapám a halálán van dologról, mert úgy éreztem, hogy az aki annyira közel áll hozzám, hogy elmondjam neki, akkora idióta, hogy még csak meg sem érdemli, hogy megosszam vele és még a legminimálisabb támaszt, vigaszt se tudja nyújtani. Gyűlölöm, hogy senkinek nem tűnik fel, hogy folyton küszködök, mert csak egy kibaszott ember van a világon, akivel tényleg oltári paraszt vagyok, mert direkt, csak azért is hergelem, hogy kibaszott rossz lehessen neki és végre egyszer feljebb lépjen a nagy kalap szar kategórián és eszébe jusson, hogy gáz, hogy feleszméljen.

Most már mondjuk mindegy. Igen, nekem sokáig az eszemben lesz az egész dolog, mert szégyellem bevallani, de nekem az érzelmi világom nem egy katicabogár szintjén van és mindig nyíltan ki is merem mondani a véleményem. Igen, a véleményem és az érzéseim, amikre választ és viszonzást várok. Ezt pedig az se teszi könnyebbé, hogy tudom, pont ennek az embernek nem tartozom semmivel, sőt, ellenkezőleg. A magam módján, furán, de igyekeztem, annyit adtam amennyit csak tudtam, annyit szarakodtam és szenvedtem a dolgon, ez meg csak ült a babérjain és annyit nem mondott volna, hogy bakfitty. Arra se volt képes, hogy előbb véget vessen a szenvedéseimnek és elküldjön a picsába, ha már én sose vagyok képes betartani a magamnak tett fogadalmaimat és időről-időre egyre inkább vesztettem az önbecsülésemből, ez meg undorító módon szép vidáman nézte végig.

Most már itt vagyunk. Ezzel és a többi szarsággal együtt jelenleg semmi célom, álmom, hajtóerőm és feladatom nincsen. A kivárós fázisba vagyok. Egy év és akkor lesz valami új, amit már nagyon várok, hátha lesz vmi érdekes és izgi, amiért vagy akikért érdemes reggel felkelni. J

Tankcsapda:Szextárgy

Hát én ezen oda meg vissza voltam most!!!! *<>*  naggyon zsaraaaaaj XD zsírkaraj X'D

Börze vásárfiái

Nah szal, ma van ds este, meg börze volt, Viszkok már tegnap feljött és itt aludt, hogy korán indulhassunk. Késő estig a környéken barangoltunk, hintáztunk a kör alakú bigyóba fekve és tökre felfordult a gyomrom. Másnap Marci meg már fél 8 előtt leszállította nekünk Kisnikset és uccu neki már 8ra ott voltunk az Óbudai Kulturális Központnál, ahol még egy órát vártunk a nyitásra és hülyültünk.

Polinézia

Arany fakúszóbéka a kicsikém. Nem volt betervezve a dolog, egyszerűen csak megláttam és beleszerettem. Féltem haza hozni, mert alapból mentek a viták a békák miatt is, de muter futott el pasijával úgyhogy különösebben nem kaptam semmiféle lecseszést. Vettem hozzá kis cuki terráriumot, még háttere is van.

Tejbéka. Három darab kis szépség. Ő lenne Winnebago, a másik kettőből csak egynek van neve, Pinto és még akk keresek egy harmadikat :D A nevekről: mindegyik Stephen King könyveiben vannak, a Pinto a Cujoban a kocsi márkája, a Winnebago meg az Állattemetőben az a márkájú kocsi, amit Louis évekkel ezelőtt venni akart. XD Amúgy a Polinézia is az Állattemetőben van említve a végén.

A tejbékák Andié voltak csak el kellett adnia őket, kihozták nekem börzére, a pult alá voltak betéve a kis dobozkájukba, amit sztem hétfőn vissza is viszek már, meg kedden elv kapok vmi kis litoria szerű, félszemű kis angyalkát, ami a tejbékákkal volt eddig egy terráriumba *3*

MAJKA CURTIS BLR - BELEHALOK (OFFICIAL)

Nem nagyon érdekel mostanság kik,mik mennyien fanolják ezt. Én az első számát is bírtam, most meghallottam és tetszett :)

Look, that's really good?

Már jó ideje nem írtam átfogóbban a napjaimról, a történésekről, mivel nem volt időm, erőm, ráadásul ez az új szar Word a laptopon nagyon gázosan fest és nem szeretek most ebben írni. Túl nagy, fehér meg hasonlók, egyszerűen irritál. Na, de most a mai nap után úgy érzem túl sok minden halmozódott és ülepedett le, hogy rá kéne kezdenem a nagy regélésre, pláne, hogy a Hachiko oroginal soundtrackját hallgatom. :O

Először is még szombaton volt a Holdfénycon, amit nagyon élveztem. Már 6kor keltünk Godzival és Árpádnál vártuk az emberkéket, de mindenki elaludt meg nem jött a busz (elv Viszk nálunk aludt volna, de Farmosról lehívta Mátét, szal előző nap nála aludtunk Cegléden mind, de Peti nem jött haza és nem vette át a Mátét szal hozta magával késő este és végül Csibénél aludtak) Márton úr meg Kisniks Fótról loholtak fel és még jó időbe odaértek Millenárishoz. Kézen fogva futottak *3* Bejutottunk szépen kb. az első 30 embercsoportba és kaptunk ingyen képregényt meg újságokat. Körbenéztünk, utána jöttek Viszkkék, síeltünk egyet XD ami rohadt vicces volt és Marci baromi jó időt csúszott, sztem elv meg kellett nyernie, mivel a leggyorsabbnak volt ígérve vmi díj. Csináltunk csoportos fotót a Predátorral!!!! *<>*Utána még meghallgattam a Haiku előadást meg írtam két haikut is. XD Annyira sztem nem lettek szarok, mint ahogy először hittem hogy lesz, mikor meghallottam a témákat. (Egri Csillagok, Harry Potter, Gyűrűk Ura, Star Wars) Ezután délután fél kettő környékén haza kellett ugranom, mert papám 60. születésnapját tartottuk és illett itt lennem, bár a szerepem csak annyi volt, hogy egyik kezemben a békát mutogattam a népnek, másikban a gyerek lógott és kapkodott a kis dög után, a másik gyerek meg rám se nézett és visított, hogy tegyem el, nem néz rá. Persze csak, mert az anyja már úgy kezdi az egészet, hogy fúj, undorító ésatöbbi. Ilyen korba könnyű mindent belebeszélni a gyerekbe. Ez undorító, az undorító, ez fúj, az fúj. Még szép, hogy egy nyafka kis gelesztás ficsúr -..- Remélem legalább a kisebbiket nem rontják el, ha már kipottyantották a harmadik kölyköt is, ámbátor pénzük nincs, csak egy szobájuk a három gyerekre, de a Peti az hűű szorgos és majd elintézi, nekünk meg minden szarral hozzá kell igazodni. Mind1, ezt még később taglalom jobban is. Vittem haza nekik egy bonsai fácskát, végül is akkor örültek neki, hogy, de aranyos, azóta meg magas ívben szarnak rá, és akkor még én vagyok a felelőtlen meg hálátlan. Azóta is minden nap fröcskölgetem, a tálkából kiszedegetem a lehullott, apró levélkéket és vigyázok rá, vagy legalábbis próbálok odafigyelni. Talán egy és fél órát voltam otthon és igyekeztem vissza, de addigra már esett az eső. Mondjuk mikor Godzival igyekeztem még egyszer haza, akkor vissza felé bőrig áztunk. Godzi megvette az aranyos kajásdobozt, amit kinézett, aztán megvártuk az eredményhirdetéseket, ahol az animekvízes cuccban 2.lettem és az egyik ajándékot, a pókemberes naptárat később eső ellen használtuk, az ajándékos zacskót meg a fejemre húztam. XD Úgy néztem ki, mint Doktor Salvador! XP

Más téma. Kedden nem volt matekom, beugrottunk az állatoshoz, beszéltem Andival, kérdezte nem kell-e tejbéka, mert pénzügyi gondjai vannak és muszáj eladnia őket, de ugye fájó szívvel, meg csak annak, akiről tudja, hogy vigyázna rá. Meg voltam hatva és örültem neki rettenetesen. Erre mi történik?! Késő délután elkezd fura lenni az a kis díszes szarvasbéka bébi, amit csak nehézkesen lehetett etetni. Levert volt, nyüglődött, hátra nyújtotta a csülköcskéit és reggelre meghalt. O..o Ilyen hirtelen, minden előjel nélkül. Nagyon kiakadtam. Egyfolytába azon rágtam magam, hogy valami rosszat csináltam, nem vigyáztam rá, de akkor a másik miért ilyen kicsattanóan egészséges, szép, élénk, falánk és kb. kétszer akkora már, mint amik a boltban vannak. Sokan nyugtattak, hogy nem az én hibám, de mégse szakértők és mégis csak az én felelősségem volt. Délután be is mentem az állatoshoz, megint beszéltem Andival, kérdezte mi lesz most, lesz párja Szomornak (végül így neveztem el a magányos díszesbébit), de mondtam, hogy elkedvetlenedtem és szomorú vagyok, úgyhogy nem tudom, de szerinte az ilyesmi a picikéknél sajnos megesik, neki is meghalt az egyik tejbékája ugyan így. Vettem kisebb tücsköt, -hogy beeresztem Szomornak hátha vadászni támadna kedve-, meg kis zacsi tőzeget, hogy ha cserélném valamelyik terráriumot, akkor legyen még talonba.

Hazaértem, leültem pár percre pihizni kicsit, aztán neki álltam a teendőknek. Gondoltam kicserélem a litoriák helyét és beragasztom a hátteret, mert papáék vettem speckó ragasztót és még itthon is voltak, szal lett volna segítségem, meg amúgy is retkesek voltak már szegények. Eustacheot még könnyen beletuszakoltam a kis műanyagdobozba, de Eresmussal már komoly harcokat kellett megvívnom. Az istenért se akart belemenni, először lelökte a doboz tetejét, aztán a kis kugli fejével fúrta kifelé a kezemet, amivel megpróbáltam letakarni, de persze rám kapaszkodott és irtó gyorsan ügetett felfelé a karomon. Nagy nehezen megnyugodott és a tetejére tettem Eu dobozát. Utána csak henyélt izgatottan lapulva mindkettő. Sztem órákig takarítottam a terrárium falát, mert szétjárkálták az egészet, de legalább a földben találtam még vagy négy élő csótányt, amit sztem oda is adok majd nekik még szombatig. És jön az akció illetve dráma része. Muter, ha véletlen hazatalál, mindig csak ez megy, manapság meg pláne. Folyton kicsapja valami miatt a balhét, hisztériázik, szid, ordibál, de tök baromságokon, és még nekem mondják, hogy ideggörcs vagyok, meg olyan, mint apám, rohadék vagyok, undorító, bunkó, meg még amit a fantázia megenged. Plusz nagyzol, hogy az ő lakása, pedig nem, meg hozza ide az új pasiját, Ferit, meg a lányait, és az egész pereputtyot rám akarja erőszakolni, de az én barátaim idegenek, meg láb alatt vannak. Most meg kitalálta, hogy ha papáék nem is költöznek el most, akkor is átalakítja a szobám ebédlővé. O..O Miez bazdmeg! Meg se kérdezi csak benyögi. És a cuccaim speck hova fogja tenni? A nagy dumszli számítógépet, a ruháimat? Ez nem jutott eszébe? Persze a terráriumokat ki akarja baszni, meg hogy ide több állatot én nem hozok. Ráadásul abba a stádiumba ért a hisztérikus rohama, hogy elfelejtette azt is, amit már hetek óta pofázok neki. De amikor kérdőre vonom, félre beszél, meg hogy én csak egy taknyos kölyök vagyok. Ja, 18 éves taknyos kölyök, aki már most többet tud, mint ő. Gratulálok! De persze a család gecije így is én vagyok, mint mindig. És persze ilyenkor még a faterom is a képbe jön. Nem fizeti a gyerektartást, nem keresett és hogy alapból milyen alak. Az egyik, hogy nem engedték kiskoromba, hogy elvigyen; nem állnak jól anyagilag, két másik lánya is van; most halt meg az apja. Valahogy ez nekem elég indok! Meg, hogy apám az isten, hogy én csak róla pofázok, meg azt hiszem tökéletes, de bezzeg anyám volt mindig mellettem, ő nevelt, mégis szarba se veszem, nem viszonzom, nem szeretem. Hagyjuk már bazdmeg! Kibírhatatlan! És nem azért nem volt eddig pasija, mert kövér volt, hanem, mert kiállhatatlan és amúgy se jó neki senki. Amíg fiatal volt nyakra főre hozta az új csávókat, de mindet kidobta, mert nem kellettek neki.

Azért a terráriumot kitakarítottam tökéletesen, az üveget szétsuvickoltam. Kicsomagolom a hátteret, betesszük, papa mondja, hogy na jó beragasztja, de akkor csak holnap tehetem bele a békákat. Miafasz?! Erről nem volt szó. Tamás azt mondta, beviszem, beragasztja és mire hazaérek már meg is szárad és tehetem be őket. Mondom jó, lemegyek veszek terráriumot és addig beletesszük őket, úgyis kelleni fog a tejbékáknak, erre jön a nagy hőbörgés, hogy ezt én hogy képzelem, meg ide több nem jön, én ezt nem mondtam. Persze csak hetek óta pofázok erről, meg anno is úgy volt, hogy litoriák és a tejbékák. Ennyire jó itthon a memóriakészlet?! Már azt se tudják, hogy mit beszéltünk vagy csak engem vesznek ennyire szarba, és ennyire nem lényeg, amit én ugatok. Bepakoltam mindent, a fát, a növényt, Eustache meg szerencsétlenkedett, mert annyira tiszta az üveg, hogy nem bírt felmászni. XD Nagyon cuki volt!

Korábbi dolgok, jóóóóval korábbiak. Húsvét alkalmából elmentünk dédihez. Vagyis a házához, ahogy mindig mondtuk kiskoromtól, „megyünk a dédihez”. A kis szobája be volt sötétítve, mindkét üvegajtó zárva, senki nem ment be, a bőrfotele meg csak ott árválkodott és ő nem ült benne, nem állt az ablakban a kertet nézve vagy a növényei levelét vizsgálgatva, nem volt sehol. Éppen csak megérkeztem, de máris menni akartam. Be az ajtón, végig se köszöntem a bandát, kimentem a hátsó ajtón és a lépcsőre leülve simogattam a kutyát jó darabig. Az néha olyan bús szemeket meresztett rám, félénken felpillogott rám a nagy fekete szemeivel és a fehér hosszú szempilláival. Megszakadt érte a szívem. Olyan egyedül maradt, senkit sem érdekel, hogy mi van, mi lesz vele, pedig nincs vele a gazdája és ez nagyon rossz lehet.

Dédiről eddig valahogy nem akartam írni, annyira megformálhatatlan volt az egész, beszélni is csak Ziivel tudtam talán pár szót, de nem jutottam tovább az infók tömör közlésénél, talán csak odáig, hogy baj volt és könnyem-taknyom-nyálam összefolyt. És valóban! Nem is tudom mennyi ideje volt már. Először mentem be hozzá a kórházba, még anyával beugrottunk boltba venni neki inni, meg paradicsomot, de nem sokáig jutottunk, mert mama telefonált, hogy baj van és ledobva mindent rohantunk be. Annyira erősnek akarom képzelni magam, hogy néha elfelejtem mennyire csak a lazilis kis hitemen múlik az egész, és hogy a lassanként sorvadó izmaim nem tesznek ledönthetetlenné. Manapság meg főleg. Árnyéka vagyok a régi kis szörnynek! Beléptem a kórterembe és valaki feküdt ott, aki ismerős volt, de mégis felismerhetetlen, szikkadt, ősz madár. Inni kért, szomjas volt én meg fél percig se bírtam és kimentem, aztán jött, amit aztán tényleg szégyellek és emberek között sose adnék még többször elő. Náthás voltam és tényleg szó szerint könnyem-taknyom-nyálam összefolyt, néha néztek a betegek és a látogatók, egy nővér oda is jött, hogy mi a baj, nyugodjak meg. Nem volt éppen amerikai filmekbe való gusztusos jelenet. Ez kb. fél óráig ment, mire picit megnyugodtam, addigra odaért mamám öccse és nővére is. Míg ők benn voltak és fel-alá járkáltam és próbáltam pozitív jedierő sugárzására koncentrálni. Mielőtt elmentünk még bementem hozzá, az már túlságosan is amerikai szappanopera vagy dráma szerű lett. Annyira nem tűnt lehetségesnek és valósnak, őszintének se, pedig tudtam, hogy tényleg így érzek és bírom. Fölé álltam, de eleinte csak a túloldalt nézte anyát, pedig a kezét simogattam. Anya mondta, hogy nézd ott a Vivike, ott van, nézd, papa. Végül nagy nehezen rám nézett, hogy „Jéé, hát te is itt vagy” felcsillant a szeme és megszorította kissé a kezem. „Nézd mit műveltek ezek itt velem. Bezzeg régen csak kifújtam az orrom” Panaszkodott, mert csövet dugtak az orrába, én meg alig láttam belőle valamit, annyira gyűltek a könnyeim és potyogtak a kezére. Annyira nem is tudom…….

Anya meg most megint baszogat, hogy „a Szabiék (unokatesóm) már megint voltak benn nála. Neked is be kell menned.” Mi az, hogy be kell mennem? És miért pont, mert a Szabiék is voltak benn? Mi közöm ahhoz? Mert, hogy ez milyen nehéz neki és mindenkinek. Igen, mert talán nekem nem. Mossam csak fel a taknyommal az egész kórházat, kit érdekel, mert nekem azt annyira jól kéne bírnom, mert velük nem lehet erről beszélni csak az apámmal, aki elvileg olyan nagy szar. Hát baromira nem. Az egyetlen ember, aki meg tudna érteni! És ezekkel meg mit pofázzak. Hogy „már bevinnék vmi gyógyszer és megölném”, „csak legyen vége”. Még déditől se bírtam elviselni soha, amikor azt mondogatta, hogy neki már nincs itt hely, sírba kell már rakni. De amikor ők kezdték el, hogy nincs sok ideje, akkor durrant el az agyam mindig, és akkor csak balhé volt.

Valahogy nem is tudom rendezni ezzel kapcsolatban a gondolataimat, de legalább már valamennyire le tudtam írni és ez haladás.

Annyira sietve és indulatosan írtam, hogy lehet tele van helyesírási hibákkal L

Lineart

Nah itt lenne egy Haai x Pei lineart. Még vmikor múlthét hétfőn csináltam meg a vázlatot, mikor olaszon filmet néztünk, amiben a tanárunk szerepelt XD juuujj. Vmikor pár nappal később ki is kontúroztam és összetettem, mivel két sima nyomtatópapíron volt. Először nem is így terveztem csak amikor Haai kész lett akkor jutott eszembe ez a kompozíció XD Rem kiszínezem majd a jövőben XP

play with pse X3

Nah szal a nagy story, hogy Viszkoknak meg volt vmi photoshop, amit Godzi átküldetett hozzám és feltette nekem és most azzal játszadoztam mivel laptopnál nem tudok rendesen színezni,szal azt vmikorra máskorra hagyom, ha vmi asztalhoz ülhetek vagy, ha áttenném a nagy gépre.

Pei x Haai sketch

Godzi füzetébe néha firkálgatok *3*

Rihanna - We Found Love ft. Calvin Harris

Egyetlen száma és klipje, amit bírok,.... nagyon bírok.

Békamentés by Farmos

Már pár héttel ezelőtt is meg volt hirdetve a dolog, de nem esett az eső és hideg volt, így a kis barna ásóbékák nem másztak elő. (Tudni kell róluk, hogy az országút egyik oldalán a mocsárban párosodnak és rajkák le a kis petezacsikat, a másik oldalán pedig a füves részeket ügetnek és végül ott is ássák el magukat télire) Nah de szóval nagy szerencsétlenkedések után tegnap délután derül ki, hogy a biosz faktosoknak lesz békamentés Farmoson, csak mivel ez elég későn derült ki így kb senki nem ért rá XD Délután Viszkokkal és Ninával mászkáltunk Westendben aztán később, ahogy megérkezett a hír, mentem haza és végül késő este lejöttem Ceglédre, és innen reggel 8kor indultunk el kocsival. Csak a tanárnő és két 12.es srác jött el meg mindenféle idegen emberke kisgyerekekkel. Béka össz-vissz 3 darab volt, bár tényleg nagyon kis bájosak voltak *3* Viszont baromi hideg volt a szél, majd szét fagytunk, mivel alapból jobb időre számítottunk, egy pólót, pulcsit és egy mellényt vettem fel és bahhh dideregtem! Az ujjaim elgémberedtek és a frufrum egyfolytában az arcomba fújta a szél, de összevéve nem volt annyira rossz. Remélem hamarosan esni fog az eső és melegebb lesz, mivel ha nem, akkor valószínű, hogy kimarad ez a párzási szezon és jövőre nem gyarapszik az állomány. :/

夏色キセキ PV第2弾

Ébredésem után találtam rögtön és szerintem nagyon cuki *3*

Hachiko

Nah szóval, mivel a mostani péntek délutánom így alakult, eldöntöttem, hogy megnézem a Hachikot.

Ugyebár van egy valós történet Japánban egy akita fajtájú kutyáról. 1923 novemberében született Odate városában. Tenyésztőjének barátja, Dr. Eizaburo Ueno vette magához Shibuyamachiba található lakásába. A professzor vonattal járt a Nishigaharai egyetemre Hachiko pedig minden reggel elkísérte, majd megvárta míg este visszatér. Dr. Ueno 1925 májusában egy előadás közben szívinfarktust kapott és meghalt. A professzor özvegye néhány hét után elköltözött szüleihez vidékra, Hachikot pedig a rokonokra és barátokra bízta. Hachiko még közel 10 évig várta gazdáját a shibuyai állomáson. 1932 október 4-én az Asashi Shinbun című napilapban jelent meg róla cikk, majd 1934 áprilisában közadakozásból szobrot állítottak neki az állomáson, melytől pár méterre, a peronon halt meg végül 1935-ben 12 évesen és 5 hónaposan. Már életében is hatalmas tisztelet és megbecsülés övezte, a mai napig is szobra zarándokhely a helybeliek és turisták számára is, valamint Hacsikót kitömték, ma is megtekinthető az Országos Természettudományi Múzeumban.

És most a filmről. Hachiko: A Dog's Story 2009-ben jelent meg (és csak most néztem meg mamma mia). Rettentően jó és borzalmasan szomorú film. A kép, környezet, a zene, színárnyalatok, a szövegkönyv, a kutya arckifejezése magában is sokat mondd. Egyszóval rendkívüli alkotás, legalább olyan intenzitással bőgtem, mint az Utolsó szamurájon, csak most sokkal tovább, mert a felétől kezdve már csak potyognak az ember könnyei. Vagyis pólót kellett cserélnem, mert könnyem-taknyom-nyálam összefolyt. TT^TT
Valami módon fel kell kutatnom az eredeti filmet is, bár elég sok feldolgozása van. Ez a legfrissebb, de ugye bár ez "csak" amerikai, mégse az igazinak mondható Japán verzió, amiből láttam jeleneteket és az is drámai. :'(

Viszont a családunkban is van egy ilyen történet. Nagymamám nagypapája körülbelül ugyanezen időben Atkárról sétált 4 km-ert Vámosgyőrre, ahol a vasút volt és azzal ment dolgozni. A kutyája minden alkalommal elkísérte őt. A bácsi végül meghalt, de a kutya továbbra is minden nap kisétált az állomásra egyedül, megvárta a visszaérkező vonatot, majd hazament. Egy idő után elütötte a vonat. Rá szinte nem emlékszik senki, nincs szobra, de ugyan olyan tökéletesen példázza a hűséget és kitartást.

És megint átugrok egy másik gondolatmenetre, hogy a filmen és a valós tényeken kívül mi járt a fejemben, vagy mire ébredtem rá. Nagyon kiakasztott az egész és elkezdtem agyalni azon, hogy Parker (Hachiko filmbeli gazdája, akit Richard Gere játszott) vagy Hachiko lennék szívesebben.

Egy részről Parker… talál valami szerethető apróságot, aki csakis tőle függ, mindent megadhat neki, nem kell félni, hogy elhagyja, elveszik tőle, tudja, hogy egész nap minden percben őt várja valahol messze odahaza, és minden egyes alkalommal ott fogja várni őt, ha leszáll a vonatról.

Más részről Hachiko… rálel egy határozott ember, biztos, boldog és meleg otthont teremt neki, a hátát masszírozza, játszik vele, nem kell semmivel se törődnie csak várni rá hűségesen és izgatottan.

Az érzelmek nyilvánvalóak, minden kontaktus beszélő, nyílt, őszinte. Valami ilyesmire vágyok én is.

ez a zene kíséri végig a szomorú részleteket, a várakozás folyamatát. önmagában is letargikus :(

....azt hiszem Hachiko az én hősöm is....

Froggy tour nyuhu~

Wabby Wabbo by Cray-Z -- Plants vs. Zombies Hip Hop Video

Aki játszott már valaha a Plants vs Zombies-al az most befosik ezen XD nyáááá~ olyan zsírságosságos *3*

felmásztam a felhőkhöz

Nos ez egy részlete a nagy rajznak, amit nemrég tettem fel. Pei-Pei drágám az egyetlen, akit rendesen megcsináltam mindenfajta kapkodás nélkül. A karkötők, az öv, a fülbevalók, a póló, nyaklánc, miegymás. Szóval erre a részére mégiscsak büszke vagyok, mert bájos lett. Ezért is teszem fel így külön, hogy jobban látszódjon és észrevehetőbbek legyenek a kis részletek. :3

photóccska

looool~ vicces képecskécske XDXDXDXD retard hahaaaa-

Ha szétoszlanak a fellegek vajon mit látnak akkor az égi szellemek?

Valójába pályázatra készült, amit nemtom... lekéstem XD Szombat este lett meg a vázlat. Délután kettőtől a kontúr és hajnali 00:44-re a színezés Dinnyém és Viszk segedelmével. XD Kicsit voltam csak idegbeteg, de legalább megcsináltam, ha nem is fogadják el, akkor is. :)

There is Life (English)

Bambiiii!!!! *3* imádtam, mikor kisebb voltam, mindkét könyvet el is olvastam. Olyan szomorkás az egész TT^TT anno általánosba gyönyörű olvasónaplót csináltam róla :D az öreg szarvas volt a kedvencem n_n

Sketch huu~

Nah ez jó szarcsi, meg jobb alul nem is az én rajzom van, a disznócskát Ádám rajzolta, a töritanárunkat meg Bede XD :

No de örömhír, hogy majd vmikor megint scannelgetek és van jó pár firka. A másik, hogy sztem nekiállok a 25-én záruló pályázatos cuccnak a szombati kirándulás után XD

Lista

Nincs szilveszter a nagy újévi fogadalmakhoz vagy tervekhez, de ezt össze kell most foglalnom ezeket a dolgokat.

1. Kondi: alias felkészülés a visszatérésre, hogy fizikálisan a toppon legyek, pláne, hogy mióta rokkant vagyok minden izmom elsorvadozott és elég szép mennyiségű kilócskát is felszedtem. Szóval leadni jó sok kilót és lábat erősíteni a lehető legjobb emelkedés érdekében; karerősítés, főként a balt=átszokás balos ütésre =>május 2-ai műtétig is (bár még imádkozok, hogy megússzam)
2. eskü beszedem minden benga szar gyógyszerem TT^TT
3. Tetkók: két ebihal csuklóra (esetleg kelta kereszt is, mostanság nagyon szemezek vele); tarkóra felirat; fül mögé lila-türkiz szitakötő
4. Industrial: kb. két éve vágyom már rá, csak elv fáj, meg környezetemben akkor már volt két csajnak is és nem akartam koppintani
5. Pályázatok: elmentettem a kedvencek közé egy pályázatos oldalt, most azt nézegetem, tegnap ki is írtam 7-et, grafikait, irodalmit is. Neki kell állnom a gyakorlásnak, visszajelzések kellenek, szóval muszáj lesz végre beneveznek vhová.
6. Az előzőhöz kapcsolódva fejlesztenem kell magam, hogy egyáltalán a rajz érettségire fel tudjak készülni rendesen.
7. Békák: egyértelmű, hogy a tejbékákra vágyok jelenleg nagyon-nagyon, de ha végre meglesznek, akkor szeretném tovább bővíteni a gyűjteményt *3*

watercolor Pei

Constellation

Ma kora hajnal. Viszk letöltötte a csillagfigyelős alkalmazást és az eget néztük vele :)

new froggy babies

Két új tündérszerzemény, amik nem rég érkeztek az állatoshoz és nem tudtam ellenállni. Még tök kis babák, a farkincájuk is megvan még. Ma elásták magukat, alig találtam meg őket a tőzeg alatt, hogy adjak nekik lisztkukacot. Végül sietnek kellett úgyhogy papára bíztam a nemes feladatot. Amúgy disznóra nőnek meg XD Kb. 70%nyi fejből állnak, kb 10-12 centisre nőnek (most még alig 3 centisek kb) és egeret is eszneeeek XD beszarrrrtam rajta XD Amúgy elég kis szerencsétlenül néznek ki a gömbőc kis testecskéjükkel XP

ajh, eddigi kedvenc képem Euról *3* annyira baba az édeském